Egyik szeretett csemegém a cukrozott zöld mandula, ami még díszítőelemnek sem utolsó. Bár a zölddió sokkal szebb, de annak az íze fanyarabb. A zöld manduláról már lekéstetek, de a dió most jön, s a technika ugyanaz, s megéri a fáradságot!
A dió is és a mandula is akkor jó, ha a csonthéj nem fejlődött még ki, s egy tűvel át lehet döfni a gyümölcsöt. A diót megmossuk, két végét vékonyan levágjuk, s egy hétig áztatjuk, hogy a csersavak minél jobban kiázzanak. A zölddió pucolásánál használjunk gumikesztyűt, különben egy hétig fekete lesz a kezünk! A vizet naponta egyszer-kétszer cseréljük ki! A mandulát elég megmosni, bár az áztatás neki sem árt. Az áztatás után tiszta vízben addig forraljuk, míg a héja egészen puha nem lesz. Olyan lábosba tesszük, hogy maximum két sorban legyenek a gyümölcsök. Leöntjük róla a vizet, annyi cukrot öntünk rá, hogy belepje a gyümölcsöt, felöntjük vízzel kb. egy ujjnyival a gyümölcs fölé, s felforraljuk, s főzzük 5-10 percet.
Ezután naponta egyszer felforraljuk, hogy a cukorszörp besűrűsödjön. Ha szükséges, tegyünk még hozzá cukrot. Arra figyeljünk, hogy a cukorszörp mindig ellepje a gyümölcsöket. A forrás közben keletkező habot távolítsuk el egy kanál segítségével. Az úgy is csak kosz, s ha benne marad, a cukor könnyebben kikristályosodik.
Ha a cukorszörp méz sűrűségű (kb. 1 hét alatt kell elérni), akkor az utolsó forralás után rakjunk bele egy kevés ecetet a cukor kicsapódásának megelőzése érdekében, s kihűlés után rakjuk befőttesüvegbe.
A következő képek a tökéletes fényképezési tudományomnak köszönhetően a lelki nyugalom megzavarására alkalmasak!
Ha a diót is elraktam, arról is teszek fel képet. (Ha jól látom, hamarosan szedhető a zölddió.)
