Mi van a dobozban?

Egyik szeretett csemegém a cukrozott zöld mandula, ami még díszítőelemnek sem utolsó. Bár a zölddió sokkal szebb, de annak az íze fanyarabb. A zöld manduláról már lekéstetek, de a dió most jön, s a technika ugyanaz, s megéri a fáradságot!

A dió is és a mandula is akkor jó, ha a csonthéj nem fejlődött még ki, s egy tűvel át lehet döfni a gyümölcsöt. A diót megmossuk, két végét vékonyan levágjuk, s egy hétig áztatjuk, hogy a csersavak minél jobban kiázzanak. A zölddió pucolásánál használjunk gumikesztyűt, különben egy hétig fekete lesz a kezünk! A vizet naponta egyszer-kétszer cseréljük ki! A mandulát elég megmosni, bár az áztatás neki sem árt. Az áztatás után tiszta vízben addig forraljuk, míg a héja egészen puha nem lesz. Olyan lábosba tesszük, hogy maximum két sorban legyenek a gyümölcsök. Leöntjük róla a vizet, annyi cukrot öntünk rá, hogy belepje a gyümölcsöt, felöntjük vízzel kb. egy ujjnyival a gyümölcs fölé, s felforraljuk, s főzzük 5-10 percet.

Ezután naponta egyszer felforraljuk, hogy a cukorszörp besűrűsödjön. Ha szükséges, tegyünk még hozzá cukrot. Arra figyeljünk, hogy a cukorszörp mindig ellepje a gyümölcsöket. A forrás közben keletkező habot távolítsuk el egy kanál segítségével. Az úgy is csak kosz, s ha benne marad, a cukor könnyebben kikristályosodik.

Ha a cukorszörp méz sűrűségű (kb. 1 hét alatt kell elérni), akkor az utolsó forralás után rakjunk bele egy  kevés ecetet a cukor kicsapódásának megelőzése érdekében, s kihűlés után rakjuk befőttesüvegbe.

A következő képek a tökéletes fényképezési tudományomnak köszönhetően a lelki nyugalom megzavarására alkalmasak!

Ha a diót is elraktam, arról is teszek fel képet. (Ha jól látom, hamarosan szedhető a zölddió.)

Ahogy írtam, gyömbérszörpöt főztem tegnap. Ma megkóstoltam, jó lett! Kellemesen frissít, enyhén csíp, s a gyömbér illata is a helyén van.  Akkor jöjjön a recept.

Szörpbe valamiért nem szeretem a mézet, elviszi az ízt az én ízlésem szerint, de természetesen lehet a cukor egy részét vagy a teljes mennyiséget mézzel kiváltani. A z alapanyagok aránya változtatható természetesen. Érdemes lefőzni egyszer így, s utána változtatni az egyéni ízlésünk alapján.

40 dkg gyömbért meghámozunk, apró kockákra felvágunk (aki kevésbé lusta, mint én, az le is reszelheti), s közben élvezzük, ahogy a konyhát betelíti a gyömbér illata. Beleszedjük a fazékba, ráöntünk 1 kg cukrot, 1,5 l vizet, megbolondítjuk egy kevés cassia kéreggel, s forrás után addig főzzük, míg a gyömbér megpuhul. Én másfél óra múlva néztem rá – addig élveztem a lakást beterítő illatot. Amennyiben reszeljük a gyömbért, hamarabb lesz jó a szörp.

Amíg forr a víz, egy szó a cassia kéregről. A fahéjhoz hasonlít íze, illata. Amilyet itthon használok, puhább, mint a boltokban kapható egész fahéj, ezért átszoktam erre. Öröm elrágcsálni.

Hoppá, közben megpuhult a gyömbér! Bormixerrel vagy turmixgéppel az egészet pépesítjük, s hagyjuk kihűlni. Amikor már langyos a szörp, egy citromot félbevágunk, levét belenyomjuk a szörpbe, s a héját beledobjuk, hagy ázzon ki rendesen.

Amikor kihűlt , tésztaszűrőn átszűrjük, hogy a nagyobb rostok ne kerüljenek bele a szörpbe - a fennakadt resztliből kinyomjuk a maradék levet -, s üvegekbe széttöltjük. A kellemes hűsöléshez meg szóljon a gyömbér-dal.

Hátulról ránk támadt ismét a kánikula. Ilyenkor hűsítő italnak imádom a levendula, a bazsalikom és a gyömbérszörpöt. Levendula szörpöt több helyen is be lehet szerezni megfelelő minőségben, bazsalikomból csak pár étterem főz szörpöt, a kapható gyömbérszörpök meg számomra nem elég töményen gyömbér ízűek. Így ez utóbbi kettőt magamnak kell főznöm. Most fel is tettem főzni az idei első adagot, s már jobb lett a kedvem, ahogy a gyömbér illata beteríti a lakást.

Másik nagy kedvenc a cukrozott zölddió. Süteményekre nagyon szép dekorációs elemként szolgál. Hamarosan itt is az ideje (kb. június közepén lesz megfelelő hozzá a dió). Most gyakorlásnak pár szem zöld mandulát cukrozok – ennyi maradt a mandulafán a nagyi kertjében. Részletek hamarosan.

Azt hiszem, megtaláltam a világ legegyszerűbben elkészíthető süteményét.

2,5 dl joghurtot vagy kefirt összekeverünk 3 tojással, 2,5 dl porcukorral (kb. 15 dkg), vaníliás cukorral, citromhéjjal és csipetnyi sóval. 25 dkg lisztet elkeverünk fél csomag sütőporral és 6-7 dkg finomra vagy durvára darált dióval, majd hozzákeverjük ezt a masszához. Végül hozzárakunk 3 nagy almát, melyet előtte apró kockákra vágtunk. Vajas, lisztes sütőlemezre elkenjük. A tetejére lehet szórni málnát, meggyet, vagy bármilyen gyümölcsöt, ami van otthon, de elkészíthető e nélkül is. 150 fokon 30-40 perc alatt sül ki.

Jó sütést, jó étvágyat!

Ma megvolt az első doboz átvétele a  Humusz házban. Gyerekek imádják a helyet, s a mellette lévő játszót is. Azt hiszem, az lesz inkább a gond a későbbiekben, ha valamilyen okból nélkülük megyek. De nézzük, mi is volt a dobozban!

Az első este az Oriental mixet ki is próbáltam a kínai recept szerint - ha nem is wokban, csak serpenyőben. A négy salátát felaprítottam,

majd a forró serpenyőbe öntött olíván két perc alatt lepároltam. A lényeg, hogy ropogós maradjon még a saláta. A fűszerezéshez sót, borsot és fokhagymát használtam. Kis reszelt sajtot elbírt volna még, de nem volt itthon.

Holnap - ha valami közbe nem jön - nyers salátaként esszük, a cékla levelével együtt. Az öntett még kérdéses, mézes-mustárost ajánlottak.

Mégse öntettel próbáltam ki, hanem a bébicéklát és a levelét is belevágtam a salátába, s úgy pirítottam le. A cékla levelének savanykás ízvilága, s a cékla édessége adott egy plusz pikáns ízvilágot a salátának.

Kicsit homályos lett a kép. Ezzel el is fogyott a saláta. A csírákat joghurttal reggelire megeszem majd.

Egy pite- vagy tortaformát kibélelünk linzertésztával (a teljes pitéhez kb. 60 dkg tésztára van szükség), s kisütjük.

 A rebarbarát (egy pitéhez 1-1,5 kg ajánlott) megpucoljuk, s kockákra felvágjuk.

Kevés cukorral kis lángon felfőzzük. Vizet nem kell adni hozzá! Közben felvágjuk az epret (a teljes pitéhez én annyit használok, amennyi rebarbarát, de az arányok ízlés szerint változtathatóak), s, ha a rebarbara levet engedett, a felét hozzáadjuk. Kb. 3 percig főzzük a rebarbarával, majd elzárjuk a gázt, meglocsoljuk egy kis vaníliakivonattal (ajánlott olvasmány), vagy teszünk bele vaníliás cukrot, s hagyjuk hűlni.

Háztartási kekszet nyújtófával durvára törünk,

s vékonyan elterítjük a formában (ez szívja majd fel a rebarbara és az eper által engedett nedvességet), majd ráöntjük a gyümölcsöt.

A tetején eloszlatjuk a maradék epret.

Utolsó lépésként beborítjuk a pite tetejét tésztával. Ehhez a pitéhez én jobban szeretem reszelni a linzert, de lehet hagyományosan tésztával beteríteni, esetleg tojásfehérje habbal bekenni, berácsozni.

Kb. 180 fokon sütjük, míg a teteje szépen meg nem barnul. Kihűlés után szeleteljük. Egy gombóc vaníliafagyi a pite mellé csak fokozza az egyébként sem elhanyagolható élvezeti értékét a süteménynek.

Jó sütögetést! :)

Megállapíthatom, hogy a négyesből a Pak choi a legismertebb, még a mizunát is használják páran, viszont a Tatsoi és a Green in snow szinte ismeretlen itthon. Ázsiai növényekről van szó. Amikor elkészítjük, ne feledjük, hogy Távol-Keleten nem órákig főznek, mint hazánkban. Ezek a zöldségek se használhatóak hosszú főzésre, élvezeti és tápértékük jelentősen csökken. Ha egyben akarjuk elkészíteni a négy zöldséget, akkor nagy lángon egy wokot felmelegítünk, beleteszünk egy kanál olajat (nem olivát!), felhevítjük, ráöntjük a felaprított / tépett salátákat, s folyamatos rázás mellett 2 perc alatt lepirítjuk. Fűszerezése só, bors, fokhagyma. (Ha ázsiai konyha, akkor sokan a szójaszószt és a halszószt használják só helyett. Ezzel szerintem egyen ízűvé tesszük az ételeket, az alapanyagok elveszítik egyéniségüket. Ha ragaszkodunk a szójához, akkor is csak módjával!)

Pak choi (magyar nevén bordás kel, így könnyebben lehet receptet találni rá): 

Többen a kínai kelhez hasonlították, de a növényhatározóm szerint annál frissebb ízű, lédúsabb, karakteresebb, ugyanakkor lágyabb ízű. A fejeskáposzta tápértékének kétszeresét adja.

Elkészítési javaslatok:
- Párolás, esetleg utána kevés olvasztott vajon megforgatva, majd sózva és borsozva.
- Rövid párolás vagy blansírozás után sajttal süthetjük.
- Salátának is jó. Ajánlott blansírozni.
- Esetleg nyersen elrágcsáljuk

Mizuna:

Többen is a ruccolához hasonlítják, így általános felhasználása is ehhez hasonlít leginkább. Salátának fogyasztva. Amihez jó a ruccola, ahhoz ez is jó. Izgalmasabb a következő javaslat: a levelét blansírozzuk, a szárát szezámolajban lepirítjuk, az egészet összekeverjük, sózzuk, borsozzuk, esetleg fokhagymát teszünk még hozzá, majd réteslapba betöltjük, kisütjük. Jó levesbetétnek, esetleg köretnek. Véleményem szerint a többi salátával közösen is készíthetjük a rétest.

Green in snow:

Csípős, mustáros ízvilággal rendelkező növény, melyet párolhatunk, vagy nyersen fogyaszthatunk salátákba keverve.

Tatsoi:

Igaza volt annak az ismerősömnek, aki azt mondta, hogy a Tatsoi ugyanaz, mint a Pak choi. Annyi csak a különbség, hogy Rosette Pak Choi a másik neve, s egészen máshogy néz ki. Olajban lepirítva vagy párolva bontakozik ki leginkább az íze, de salátához is felhasználható.

Pénteken jön a dobozom, addig kitalálom, hogy is készítsem el. Mivel az Oriental mix salátakeverék alkotóelemei, azt hiszem, olyan módot választok majd, amihez mind kell, s – az ázsiai konyhához méltón – nem kell hozzá sok idő. Talán kölcsönkérek egy wokot.:) S, ha hoznak kecskesajtot is a dobozosztásra, akkor azzal esszük.

Kiderült, az első dobozban lesz Mizuna, Tatsoi, Pak choi, Green in snow. Ezzel kell kezdenem valamit. Valakinek van valami ötlete?

Beléptem egy termelői közösségbe. Kéthetente kapok egy doboz friss biozöldséget, ami az egész családnak elegendő egy hétre. De „Mi van a dobozban”? Több mint 100 fajta zöldség és fűszernövény sok tájfajtával és zöldségkülönlegességgel. A doboz tartalmába nem tudok beleszólni – de hát ez az izgalmas. Eddig se hittem, hogy konzervatív vagyok, s az újdonság varázsa nem állt meg a spárgánál, a medvehagymánál és az egyéb szezonális divatcikkeken.

Azt hiszem, nem veszek el egy konyhában, de nem is tartom magam a konyha ördögének. A recepteket szándékomban áll megosztani – amiket elkészítek, azokat biztos, de néha azokat is, amiket ajánlásnak kapok majd. Szerencsére pár nappal előre sejteni lehet, mi lesz a dobozban.